Panni és Tomi óvodába járnak, ha szép az
idő, hazafelé megállnak egy kicsit a játszótéren. Most is éppen a homokozóban
játszanak.
– Tegnap voltam a doktor néninél anyuval. Azt mondta, asztmás vagyok. Te tudod
mi az?- kérdezi Panni.
Tomi kicsit gondolkodik:
– Nem tudom. Mi azért mentünk el hozzá,
mert mindig prüszkölök. Azt mondta, ez allergia, de hogy az mi csuda lehet?
Mindketten szótlanul lapátolják a homokot, hogy elkészüljön a vár, csak Tomi
fújja időnként az orrát.
Egyszerre egy kiselefánt tűnik fel a homokkupac tetején, és meg is szólal:
– Sziasztok, Trombi vagyok Hívtatok?
– Mi ugyan nem- mondja egyszerre a két gyerek.
– Dehogynem, azt mondtátok asztma és allergia. Meghallottam, és jöttem
segíteni. Azt is hallottam, hogy Tomi pont úgy trombitált, ahogy én szoktam.
Ne csúfolódj – sértődik meg azonnal Tomi- ha segíteni akarsz, inkább mondd meg,
mi az, hogy asztma?
Trombi kicsit gondolkodik, azután mesélni kezd:
– Nézzétek csak az ormányomat: én ezen
veszem a levegőt. Ha összeszűkül az ormányom, nehezen jut át rajta a levegő,
ilyenkor sípol is. Halljátok?
Panni a fejéhez kap:
– Hát én is pont így sípolok, amikor
szaladgálunk az óvoda udvarán. Ez lenne az asztma? Nekem nincs is ormányom…
– Sóhajts csak egy nagyot!- bíztatja Trombi Pannit. Érzed, hogy a mellkasod
tele van levegővel? Úgy képzeld el, mintha a levegő sok kis csövecskén jutna
oda. Ezek pont úgy össze tudnak szűkülni, mint az én ormányom. Ilyenkor
sípolsz, köhögsz, nehéz lélegezni.
Tomi csendben hallgatja a beszélgetést. Hogy jobban tudjon figyelni, abbahagyta
a lapátolást. Most a homokozó mellett hasal a fűben és prüszköl.
– Jó, jó ezt már értjük. De mi az allergia?
– Például pont ez, neveti el magát Trombi. Azért kezdtél el prüszkölni, ahogy
lehasaltál a fűbe, mert bántja az orrodat.
– Panninak nem bántja?
– Úgy látszik nem.Vagyis, ő nem allergiás a fűre.
– Most jut eszembe- mondja Tomi- Panni is szokott ám ekkorákat hapcizni. Sőt,
képzeld el, húsvétkor lakott az óvoda kertjében egy nyuszi. Szabad volt
játszani vele, de Panni bőgött tőle.
– Nem is bőgtem- tiltakozik élénken Panni- csak nagyon folyt a könnyem, és
viszketett a szemem.
Trombi bólogat:
– Úgy látszik, Panni szeme a nyuszi szőrére érzékeny.
– Akkor ez is allergia! – kiabál diadalmasan Tomi
– Eltaláltad!- helyesel Trombi.
Tomi nagyon elégedett, hogy ilyen jól kitalálta Panni allergiáját, de a kislány
tanácstalan:
– Nem értem, asztmás vagyok vagy allergiás?
Trombi újra magyaráz:
– Sok mindenünk lehet allergiás: az orrunk, a szemünk, a tüdőnk, a bőrünk, sőt,
a hasunk is.
– Tomi a hasát fogva nevet:
– Haha, hapcizni fog a hasunk!
Trombi is mosolyog:
– Azt nem, de fájhat a hasad, ha olyasmit eszel, amire allergiás vagy.
Most Panni kezd el kuncogni:
– Ugyan már, nem fogok se füvet, se nyúlszőrt enni…
Trombi türelmesen folytatja:
– Nagyon sok dolog van, ami allergiát okozhat, ha belélegzed, megeszed, vagy a
bőrödre kerül. De úgy látom, a szüleitek már indulni készülnek
Ma már eleget hallottatok, legközelebb részletesen is mesélek ezekről az
allergiákról.
Panni és Tomi mosolyogva búcsúzik:
Nemsokára visszajövök!!!
Elefánt