Ez a leggyakoribb és legártalmasabb tévedés. Az inhalációs hörgőtágítókat „azért találták ki”, hogy az asztmás roham legfontosabb tünetét, a hörgőizomzat görcsét minél gyorsabban és a lehető legkevesebb mellékhatás veszélyével lehessen oldani. Ha ezzel késlekedünk, a hörgőnyálkahártya ödémássá válik, sok váladék szaporodik fel, és súlyos hörgőszűkület alakulhat ki.

Asztmás állapotrosszabbodás esetén az inhalációs hörgőtágító ismételt adása az elsőként alkalmazandó beavatkozás minden életkorban (Ventolin, Berodual, Salbutamol, Bricanyl stb.).

A spray kikészíti a szívet” hallja gyakran az asztmás beteg, sajnos nemcsak a laikusoktól, hanem egészségügyiektől is. Valójában ennek az ellenkezője igaz: az inhalációban bejuttatott gyógyszer egyenesen odakerül, ahol hatni kell, és gyorsan jut oda. Egyúttal kevesebb a mellékhatás lehetősége, mert ha belélegezzük a gyógyszert, a tüdőben magas, a vérkeringésben alacsony gyógyszer-koncentráció alakul ki.

Bőrtünetek és bélpanaszok nélkül csak az asztma tüneteivel jelentkező tejallergia rendkívüli ritkaság. Ha azonban az asztma mellett tejallergia is bizonyítható, a táplálék-allergia miatt indokolt a tejmentes étrend. Mostanában többször tapasztaltuk ennek a tévhitnek egy speciális változatát: „asztmás állapotrosszabbodás esetén nem ihat tejet a gyermek!”. Erre a badarságnál finomabb választ nehéz mondani.

Itt terjed a legtöbb tévhit, és ezért nemcsak a laikusok felelősek.

Sokan az asztmában használt szteroidokat azonosítják a testépítők által használt anabolikus szteroidokkal, és a doppingoló sportolók által alkalmazott tesztoszteronnal. Ezzel szemben az asztmások gyulladáscsökkentő kezelésében használatos szerek a szteroidok más csoportjába tartoznak. Ezeket glukokortikoszteroidoknak nevezik, és egy sor más betegségben is kiterjedten és sikerrel alkalmazzák az orvosok.

Mint minden hatásos gyógyszernek, a kortikoszteroidoknak is lehetnek mellékhatásai, ami a bevitel módjától és az alkalmazott adagtól és függ. Az inhalációban bejuttatott gyógyszer egyenesen odakerül, ahol hatni kell, és ezért kevesebb a mellékhatása, mintha injekcióban vagy tablettában jut a szervezetünkbe.

Az elmúlt több mint 30 év alatt, amióta az inhalációs kortikoszteroidokat az asztma gyógyításában használjuk bebizonyosodott, hogy gyermekeknél napi 400, felnőtteknél napi 1000 mikrogramm alatti dózisban az évekig tartó kezelésnek sincsenek komoly veszélyei. Ezzel az adaggal a betegek döntő többsége jól egyensúlyban tartható, és az egészségesekétől alig eltérő minőségű életet képes élni.

A szakorvosnak félévenként kell javaslatot adnia a kiemelt támogatással rendelhető gyógyszerekre vonatkozóan a háziorvos számára. Ehhez nem kell a bőrpróbát megismételni. Az allergia-vizsgálat ismétlésére akkor van szükség, ha a tünetek alapján felmerül az eddigiektől eltérő allergia megjelenése. Például az eddig csak pollen-szezonban tüsszögő szénanáthásnál télen is megfigyelhetők a tünetek.

A táplálék allergia elsősorban bőrtüneteket és gyomor-bélpanaszokat okoz, ehhez csatlakozhatnak légúti tünetek is. Rendkívül ritka azonban, hogy a tejallergia csak asztmás tünetek képében jelentkezzen. Sokszor tapasztaljuk, hogy akikkel ezt elhitették, tejmentes étrend mellett is változatlanul köhögnek. Márpedig a táplálék allergia legfontosabb bizonyítéka az, hogy a gyanúba vett táplálék kiiktatása után a tünetek megszűnnek.

E tévhit legfőbb oka, hogy kisgyermekkorban gyakran jelentkezik köhögés, és gyakran nem derül ki, hogy ennek mi az oka. Egy híres angol gyermek-allergológus professzort idézve: „A csak köhögés formájában jelentkező asztma olyan ritka, mint a becsületes politikus.” /Andrew Bush/

Az asztma gyógyszeres kezelése két részből áll:

- Inhalációs hörgőtágító. Ezt nem kell folyamatosan használni, csak állapotrosszabbodás esetén.

- Folyamatosan alkalmazott, megelőző-gyulladáscsökkentő kezelés. Ez lehet tabletta vagy inhalációs szer. Azért van erre szükség, mert az asztmás hörgőgyulladás a tünetmentes időszak alatt is zajlik, és ez kezelés nélkül a légzésfunkció romlásához vezet.

A gyulladáscsökkentő kezelés befejezése vagy átmeneti szüneteltetése az orvos feladata.

Minél kisebb a gyermek, annál nehezebb megtanulni az inhalációs módszerek helyes alkalmazását. Mégis egészen ritkán tapasztalható, hogy a szülő-gyermek páros erre képtelen, leginkább akkor, ha a szülő nem hisz a sikerben. A gyermekek meglepően jól képesek az együttműködésre különösen a rohamoldó hörgőtágító adása esetén. Ilyenkor ugyanis azonnal jelentkezik a hatás: a kellemetlen nehézlégzés csökken, megszűnik.

A megelőző szerek alkalmazása során az azonnali hatás nem tapasztalható, ezért a gyermek együttműködéséhez szükséges a szülő egyértelmű „hozzáállása”. Ha a gyermek kezdettől fogva azt látja, hogy „mese nincs, ezt csinálni kell”, elfogadja és a mindennapi élethez hozzátartozónak fogja érezni ezt a napi 2x1 percet.